Galéria Élet

A múlt héten nyílt Nemere Réka kiállítása a Fészek Művészklubban. Réka tematikusan váltott, ezúttal az Olimpia szálló közvetlen környezete, egy focipálya jelenik meg munkáiban. Az elmélyültség, a finom analízis és a laza festészeti mód sikeres és izgalmas ötvözetét hozta létre. A kiállítás április 10-ig van nyitva, mindenkinek bátran ajánljuk ezeket a műveket, amelyek felszíni és mélyebb rétegük miatt komplex művészeti élményhez juttathatják a figyelmes szemlélőt.

Nézze meg Győri Zsolt festményeiről videónkat, amelyhez az aláfestést a német Einstürzende Neubauten Let's Do It A Dada című száma adja!

A fényképek a Godot Galériában készültek a múlt héten. Reméljük, akik nem tudtak eljönni a megnyitóra, azok lélekben egy kicsit jelen tudnak így lenni.

Mivel a Lengyel Intézettel egy házban van galériánk rendszeresen nyomon követjük, hogy milyen kiállításaik vannak. A hívogató tágas ablakokon önkéntelenül is benéz az ember. A tágas, elegáns térben most különösen jól mutat Marcin Kędzierski és Sándor Krisztián erőteljes anyaga.

Sándor Krisztián szándékoltan naív, kontúros munkákkal eleveníti meg távoli világok pezsgő életét. Minden vidám, színes, kissé elnagyolt. Az emberek jókedvűek, játszanak, eszegetnek, utaznak, átkiabálnak egymásnak az utcán. Sándor Krisztián úgy jeleníti meg a tömeget, hogy egyben megőrzi az emberek egyedi karakteres voltát. Művészetében az különösen izgalmas, hogy ezt pont sematizált, arctalan karaktereivel éri el.

A vidám világ bemutatása azonban nem csak a felhőtlen örömre, gondtalanságra irányítja a figyelmünket. Sándor Krisztián utópisztikus meseszövete elgondolkoztat minket. Valóban ilyen a világ? Tényleg ez az igazság? Vagy csak ilyennek kellene lennie?

Marcin Kędzierski munkái tematikusan ugyanoda vezetnek, mint Sándor Krisztián művei. A hangulat azonban borúsabb és komorabb. A szegénység mellé nem a nemtörődöm vidámság, hanem a mindennapok nehézsége és keserűsége kapcsolódik. Finom megmunkálású oldott munkáiból diszkrét melankólia árad.

A kiállítás oldala

Sokan jósolnak blogjaikban a szakterületüket tekintve, így most én is leírom, hogy mit várok 2009-től a magyar képkereskedelmet illetően.

Korábbi trendek erősödése
Biztos ebben az évben is folytatódik a sikeres antikosok (Kieselbach Tamás, Virág Judit) terjeszkedése a kortárs műkereskedelemben. A folyamat teljesen érthető. Fogynak az értékes régi művek, ezért célszerű új területeken is megjelenni.

Ez még annak is köszönhető, hogy a vásárlás szempontjából már aktívnak számító 30-asok nem érdeklődnek a poros antikok után. A bútorok még szószó, de régi harmadvonalbeli képeket nem akarnak venni. Az igazán jó munkák pedig ha vannak, akkor pár millió után kezdődnek.

Érdekes, hogy a két személy máshogy közelíti meg a kortársat. Virág Judit saját magát viszi tovább, míg Kieselbach Tamás mellett névként jelent meg Einspach Gábor, aki a cég kortárs "üzletágát" képviseli. Természetesen még csak biztonságos nevekkel kísérleteznek, csak befutott jól elismert kortársakat képviselnek magas árakon.

A galériák is lassan kezdik felismerni, hogy a web nem teljesen értelmetlen dolog. Jó weblapokat, hatékony ergonómiát nem várok, de talán mindenkinek lesz weblapja, és azt hébe hóba frissíteni fogja.

A Várfok továbbra is a vezető név marad 2009-ben. Előnyük és presztizsük akkora, hogy ebben az évben biztos nem fogja azt a konkurencia megkezdeni. A szabadúszó tanácsadók szerepe kicsit talán visszaszorul, mert mindenki inkább a megbízható, kézzelfogható cégekhez szeretne inkább fordulni.

A fiatalok egyre jobban a fókuszba fognak kerülni, mivel tőlük még racionális áron lehet venni jó műveket.

Változások
Galériák tekintetében nem számítok nagy bezárásokra. Aki a pályán van, az kemény játékos. Vagy elszánt és kiböjtöli a válságot, vagy másból él. A hobbigalériákból persze egy kettő be fog zárni, mert nem jön a profit, és sok a munka.

A művészek közül viszont többen abba fogják hagyni a festést. Idén biztos kevesebb képet lehet eladni. Azok, akik másból is élnek kevesebbet vagy egyáltalán nem fognak dolgozni, mert nem lesz rá idő.

Valamiből meg kell élni és 2009 nem a műkereskedelem éve lesz. Válság idején visszaesik a luxustermékek iránti kereslet, és ma Magyarországon nem a középosztály vásárol, hanem csak az elit.

Több esemény is lesz. A galériák próbálják felhívni a sajtó figyelmét, mindent megtesznek, hogy hirdetések helyett ingyenes eszközökkel kapjanak publicitást.

Kevesebb vevő is lesz. Főleg a lakásba műveket vásárló gazdag, de nem dúzsgazdag emberek tűnnek el. Ők vagy posztert vesznek, vagy inkább egyszerűen csak üresen hagyják a falakat és arra hivatkoznak, hogy ez klassz, minimál design (hiába járt le a minimál ideje pár éve). A gyűjtők továbbra is vásárolgatnak, de kevesebbet, mert a válság miatt eluralkodik az általános rosszkedv.

 

Lassan 4 éve nem írtunk művészeti blogot, pedig az Artitude blogja volt talán az egyik legkorábbi művészeti blog Magyarországon. Utána persze jöttek sokan mások, nekünk pedig nem volt időnk erre. Az ingyenpia.blog.hu leállása után viszont úgy éreztük, hogy egy olyan hiány teremtődött a magyar képzőművészeti életben, amit pótolni kell. A blogunk ezzel a céllal jött létre. Az évet is jó hangulatban kezdtük a galériában és nagyon készülünk a tél és a tavasz kiállításaira. Hamarosan nyílik a Bódi Kati kiállítás, utána pedig Győri Zsolt ipari világával ismerkedhetnek meg az emberek nálunk. A következő hét viszonylag eseménytelennek igérkezik még itt is, és más galéirákban is. De a január a képzőművészet hava, sok izgalomra számíthatunk még.