Mivel a Lengyel Intézettel egy házban van galériánk rendszeresen nyomon követjük, hogy milyen kiállításaik vannak. A hívogató tágas ablakokon önkéntelenül is benéz az ember. A tágas, elegáns térben most különösen jól mutat Marcin Kędzierski és Sándor Krisztián erőteljes anyaga.
Sándor Krisztián szándékoltan naív, kontúros munkákkal eleveníti meg távoli világok pezsgő életét. Minden vidám, színes, kissé elnagyolt. Az emberek jókedvűek, játszanak, eszegetnek, utaznak, átkiabálnak egymásnak az utcán. Sándor Krisztián úgy jeleníti meg a tömeget, hogy egyben megőrzi az emberek egyedi karakteres voltát. Művészetében az különösen izgalmas, hogy ezt pont sematizált, arctalan karaktereivel éri el.
A vidám világ bemutatása azonban nem csak a felhőtlen örömre, gondtalanságra irányítja a figyelmünket. Sándor Krisztián utópisztikus meseszövete elgondolkoztat minket. Valóban ilyen a világ? Tényleg ez az igazság? Vagy csak ilyennek kellene lennie?
Marcin Kędzierski munkái tematikusan ugyanoda vezetnek, mint Sándor Krisztián művei. A hangulat azonban borúsabb és komorabb. A szegénység mellé nem a nemtörődöm vidámság, hanem a mindennapok nehézsége és keserűsége kapcsolódik. Finom megmunkálású oldott munkáiból diszkrét melankólia árad.